A szegedi Damjanich János 16. kerékpáros zászlóalj 1939-1941 között

(Fekete Vilmos tartalékos zászlós (ma ny. alezredes) tanulmánya)

A Damjanich János 16. kerékpáros zászlóalj (kp. zlj.) a kecskeméti 2. lovasdan­dár kötelékeként szervezÅ‘dött Szegeden. Az alakulatot az 1938-39-es hadsereg-szerve­zési intézkedéssel hívták életre és az 1. váci kp. zászlóalj jogelÅ‘djének tekinthetÅ‘. Szegedre költözéskor a zlj. az alább felsorolt hadrendi összeállításban önálló hadmű­veleti egység volt és a következÅ‘ felállásban működött. Zászlóaljparancsnok 1939-40- ben vitéz Szombathy Pál alezredes, majd 1940-41 között vitéz Petrovay Károly alezre­des. A zászlóalj segédtiszt Sónyi Hugó fÅ‘hadnagy.

Hadrendje: az 1. kerékpáros század parancsnoka Kádár Géza százados, a 2,-é Pálos Géza százados, a 3.-é Kobzos László százados, a gépkocsizó géppuskás század parancsnoka Bittay László Å‘rnagy, a nehézpuskás szakasz (a géppuskás század aláren­deltségében) parancsnoka Nyári György hiv. fÅ‘hadnagy. A páncéltörÅ‘ ágyús szakasz parancsnoka Liptai (Lipthay) Gábor fÅ‘hadnagy, a tüzérüteg parancsnoka vitéz Darnay László Å‘rnagy, a híradós szakasz parancsnoka Vásárhelyi Pál hiv. zászlós, a harckocsi szakasz parancsnoka Takács t. zászlós, az árkász szakasz parancsnoka Sípos Andor hiv. zászlós volt.

A kerékpáros századok létszáma 236 fÅ‘ volt. Századonként 4 golyószórós szakasz 50-50 fÅ‘vel. (I., II., III. IV. szakasz.) A III. állványos golyószórós szakasz. A század szervezetileg állt: a századparancsnok, 1 R/l-es rádió a parancsnoki kocsin, század­konyha gépkocsival, szerelÅ‘ gépkocsi, élelmiszeres (gh) gépkocsi. A századnál hírvivÅ‘ motoros kerékpárosok, szakácsok, egészségügyiek szolgáltak.

A szakaszok: 1 szakaszparancsnok, 1 szakaszparancsnok-helyettes, 2 kerékpáros hírvivÅ‘, 1 motoros kerékpáros hírvivÅ‘, 1 R/2-es rádiós, tisztilegény, kerékpáros szere­lÅ‘. 13 fÅ‘s rajok: a parancsnoka tiszt, vagy hadapród Å‘rmester, helyettese Å‘rmester vagy szakaszvezetÅ‘. A raj állt: 1 rajparancsnok-helyettesbÅ‘l, 1 golyószórósból, 11 lö­vészbÅ‘l.

A zászlóalj fegyverzete. Egy-egy kerékpáros századnál volt: 16 golyószóró, ebbÅ‘l 4 állványos és 200 puska. A géppuskás század 4 géppuskát kapott. A nehézpuskások­nak 2 db 20 mm-es nehézpuskájuk volt. A páncéltörÅ‘ ágyús szakasz 4 db 37 mm-es páncéltörÅ‘ ágyúból, a tüzérüteg 4 db 105 mm-es GÅ‘ring tarackból, a harckocsi szakasz 4 db Abesszíniát is megjárt Ansaldó könnyűpáncélosból (olasz kis harckocsiból) állt.

A zászlóalj történetérÅ‘l keveset tudok. Szegedre helyezésekor 1939. február 1-jén vonultam be a kötelezÅ‘ katonai szolgálatra. A Róka (ma Bem altárbornagy) utcai utászlaktanya déli szárnya lett a zászlóalj körlete. Március 15-én riadóztattak bennün­ket, bevagonírozták az alakulatot és Mándokon pakolták ki. Onnan havas téli idÅ‘ben kerékpáron mentünk elÅ‘re Terebesfalváig, majd vissza Ungvár alá. Támadás indult Pá- lóc ellen, szlovák légitámadás indult ellenünk, amit a Késmárk bombázására indult magyar légierÅ‘ gépei szüntettek meg. Gépeket lÅ‘ttek le Pálócon (az Ung partjánál), katonai temetés a lelÅ‘tt szlovák pilóták részére. Pár nap csatározás az Ung partján. Három tábori Å‘rsünk volt. Azt lÅ‘tték a szlovákok, egy éjszaka visszavonulás Ungvár alá, majd Királyhelmecen keresztül, Cigánd, Derecske, Békás, HódmezÅ‘vásárhely, 4 napos kerékpáros menetben jöttünk haza. Ãœnnepélyes fogadtatás a Dóm téren.

1940 áprilisában elvonultunk Kálkápolnára. Egy hónapot töltöttünk ott, majd Jánkmajtis zászlóaljparancsnoki központtal azon a részen tanyázott az alakulat, járÅ‘röz- tük a határ menti nádasban. Szemben velünk Zajta volt a román oldalon. Aztán jött a II. Bécsi döntés. Zászlóaljunknak csak egy része vonulhatott be Erdélybe. A tartaléko­sok leszereltek, köztük én is.

1941. április 1-jén már jött a behívóm, majd 9-én a mozgósított és feltöltött zász­lóaljjal mentünk Kisszállás körzetébe. Éjjel átkelés a határon. Pacsér-Bajmok-Bácsto- polya. Az éjszaka többi része ott. Reggel irány Szenttamás. Felszabadítani. KilÅ‘tt abla- kú templomtorony, 1 db kilÅ‘tt páncélkocsi a kecskeméti harckocsizóktól, két tiszti ha­lottal.

Délután pihenés Szenttamáson, majd utcai lövöldözések, mint utólag tisztázódott, az egyik udvarból egy ideges honvéd kézigránátot dobott át a másik udvarba, kÅ‘falon át, mert zajt hallott és rémeket (csetnikeket) látott. Eredmény 17 sebesült, egy gránát­tól. Láttam még reggel Bácstopolyán 7 halott gépkocsizót. Kézigránátot dobtak a ko­csijukba az éjjeli elÅ‘nyomulásnál. Szörnyethaltak.

Ezt követÅ‘en a gyorshadtest kötelékeként Bácskából tovább vonultunk. A szent­tamási délutáni csetepaté után éjszakai pihenés. Hajnalban irány a Duna. Bácska-Pa- lánkánál átkeltünk a Dunán. Ilok, Sírok. A Fruskagóra teteje. TávcsÅ‘vel jól látható Sá­báé, a németek éjjel-nappal kelnek át a folyón, irány Szarajevó. Mi megvárjuk, hogy mikor kerül ránk a sor, de a jugoszlávok leteszik a fegyvert, irány vissza a bácskai részre. Pihenés Temerinben, majd Újvidéken. Ott ér bennünket a német-orosz háború kitörése.

Bevagoníroznak bennünket. Rahón kiraknak. Ott várnunk kell napokig. A gyors­hadtest felvonult és átkelt a Kárpátokon. Utánuk mi is KÅ‘rösmezÅ‘nél. Elkésve értünk, harcba nem került sehol az alakulatunk. A többi alakulat után vonulva jutottunk el Ka- menyec-Podolszkba. Ott a zászlóalj megszállta a várost és a parancsnokság lett a város megszálló parancsnoksága. Pár nap után visszavonultattak bennünket Galíciába, Snya- tinba. Városka Galícia határán a Bukovinával határos részen. Ott idÅ‘ztünk, míg augusztus elején indulás vissza Kamenyec-Podolszkba. Városparancsnokság. Látoga­tás. Vitéz Bartha Károly vezérezredes honvédelmi miniszter, vitéz Szombathelyi Fe­renc vezérezredes vezérkari fÅ‘nök és vitéz Dálnoki Miklós Béla a gyorshadtest pa­rancsnoka. Tiszti gyűlésen kijelentik, hogy az alakulatokat végignézték és megállapí­tották, hogy a gyorshadtest (hadsereg) leharcolt, hadifelszerelése törnkrement, hazajÅ‘­ve tájékoztatják a FÅ‘méltóságú Urat, hogy mivel a németek nem adnak felszerelést, ilyen körülmények között nincs mit keresnünk Ukrajnában. Javasolni fogják, hogy a gyorshadtestet vonják ki és hozzák haza. Szeptember végét jelölték meg a hazajövetelre.

Valóban siralmasan nézett ki a zászlóalj. A négy Hamza lövegvontatóból egy sem volt üzemképes. Az ágyúkat a Csepel gépkocsik vontatták, a zászlóalj harc nélklül is lerongyolódott.

Ahogy a gyorshadtest kivonásra került, vele mi is. November utolsó napjaiban Berdicsevben bevagoníroztak bennünket és december 8-án Rétságon voltunk. A 2/1. harckocsi zászlóaljtól szereltünk le. Akkor már semmi nem volt Szegeden. A zászlóalj kimondott kerékpáros részeit szétosztották az új kerékpáros zászlóaljhoz, azokkal a kö­vetkezÅ‘ évben újra Ukrajnába kerültek, ahol sokan meghaltak, így az én századpa­rancsnokom, Pálos Géza is, akit akkor már Å‘rnagyként említhetett az özvegye. A 16. kerékpáros zászlóaljat 1941 decemberében megszüntették, s belÅ‘le alakult az 1. páncélos hadosztály rétsági 2/1. harckocsi zászlóalja.