Csöves-jelenség - 5. Tenni valamit - ha tudunk

Délmagyarország, 1981. január 23. , péntek

Véglegesen és visszavonhatatlanul elfogytak a beköltőzhető szigetek az Al-Dunán. A Blaha Lujza vagy a Dugonics tér nincs kívül a társadalmon. Nincs tehát hová kivonulni_ tetszenek vagy sem a társadalmi játékszabályok: nem lehet elmenekülni előlük. Van Szegeden tizenöt-húszezer e szempontból veszélyes korú fiatal. Rendszeresen csövezik közülük néhány száz. Egyébként húszan fölül a többség úgyis visszabotorkál a „konformizmusba”. Mégsem mehetünk el szó nélkül e jelenség mellett Az nem megoldás, ha rendőr zavarja szét napról napra őket. Ezzel csak erősödik a „cső” hamis mítosza, a környezetükkel elégedetlen fiatalok – akik jóval többen vannak, mint a Dugonics téri lófrálok – elhiszik, hogy a csöves lét valódi alternatívát jelent a nem is minden elemében tisztázott, nem is tökéletesen működő társadalmi értékrend ellenében. A valódi megoldás csak az lehet, ha megkíséreljük feltárni a társadalmi összefüggéseket, s ezek ismeretében megpróbálunk tenni valamit – ha tudunk. A társadalmi verseny nem Önmagában rossz, még akkor sem, ha szükségszerűen teremt frusztrált, lemaradóit rétegeket, hanem a gyakorlat torzulásai miatt Gyors változásra nem lehet számítani, hiszen aki sokat akar keresni, kény- szerpályára kerül. Ha nem vállal pluszmunkát. családja reális szükségleteit nem tudja kielégíteni. Ha vállal – s tíz-tizenkét órát dolgozik naponta –, törvényszerűen elsorvadnak közösségi kapcsolatai, gyakran a családjától is elidegenedik. És egyik napról a másikra sem a gazdaság sem az iskola nem" lépheti át a saját árnyékát…. Mindezek távlati feladatokat jelentenek. Ám kitűzhetők közelebbi, az ifjúsági szervezet által megvalósítandó célok is. kérdés, kinek, kivel, miről, milyen keretek közt lehet – s egyáltalán lehet-e mindenkivel – kommunikálni e kérdésről!

Noha programja szerint minden fiatal fontos számára a KISZ-nek reális esélye csak a csövesekhez kényszerűségből csapódó szimpatizánsok körében lehet. Tudatformáló munkánk mai színvonalán a lumpenekkel, az idősebbekkel sem igen tudunk mit kezdeni. Vannak, vegetálnak. Dolgozgatnak néha, valamennyit. Túl magas igényeik nincsenek,- lehetőségeiket behatárolja a szociálpolitika adott állapota és a bűnüldöző szervek felkészültsége. Azokkal, akik elvből utasítják el a munkát, de hajlandók cserében fogyasztó- Alkat is korlátozni. lehet ugyan vitája a KISZ-nek, ám ettől naivitás lenne látványos eredményeket vár- ni. A csöves életforma sem mentes a fogyasztás mételyétől: pénzbe kerül, a bőrnadrág, az alkohol, a kábító- szer. Aki vállal valamilyen munkát, aki nem a társadalom kárára él máshogyan, mint a többség, azt békén kell hagyni. De csalós ideológia ez: egyrészt, mert élelemre, egészségügyi ellátásra mindenkinek szüksége van, s ennek fedezetét is meg kell termelni. Másrészt — s személyiségbomlasztó hatásán túl ez a kábítószer legnagyobb veszélye – meglehetősen drágán és csak illegális úton lehet megszerezni: gazdag és befolyásos szülők híján igen nehéz megállni a bűnözés felé vezető lejtőn a hobó-romantika tisztásán.

Vannak azonban olyan fiatalok, akiket visszaszerezhetne és vissza is kelleneszereznie az ifjúsági szövetségnek. Olyanok, akik amiatt kiábrándultak, mert úgy érzik, az iskolai és munkahelyi kollektívák között egyre kevesebb a valódi támaszt nyújtó emberi közösség. Azt tapasztalják, egyre nehezebb olyan, az Önmegvalósítás lehetőségét is tartalmazó munkához jutni, amelyekért értelme van a velük járó kötöttségeket is vállalni. Úgy vélik, abban, hogy ez így alakul, a KISZ tehetetlenségének is szerepe van. Felháborodást vagy éppen cinizmust szül, ha a mindenki által jónak tartott változtatások útjába kevesek személyes érdekei állnak, ha korrupcióval, protekcióval, elvtelen összefonódásokkal találkozunk. A KISZ Központi Bizottság kongresszusi levele szókimondóan fogalmaz. Ám e sorokat éppen azok olvassák bizalmatlanul, akik már megpróbáltak a saját környezetükben harcba szállni ezek ellen a jelenségek ellen, magukra maradtak, s sebeket kaptak ugyan, de eredményt nem értek el.
Félő, hogy ha a kongresszusi levél gondolatait nem követik tettek, a levél korrekt őszintesége egy ponton hasonlóvá válik a CPG harcias szövegeihez: egyformán hatástalanok lesznek az elvtelenség konkrét megnyilvánulásai és személy szerinti gyakorlói ellen. Ehhez pedig már csak egy csöpp demagógia kell, hogy sokakban az a vélemény alakuljon ki, a KISZ vezetői is a könnyebb ellenállás útját választják, s hatékony érdekképviselet helyett a saját karrierjüket építik. E bizalmát vesztett, nem túl széles, de értékes réteget, ezeket az alapvetően jószándékú, jobbítani akaró, romantikus, de megalkuvás nélkül ítélkező ifjú világmegváltókat megvédheti a KISZ a különböző szekták, obskúrus közösségek, az ál szabadság vonzásától, ha megkísérli megérteni gondjaikat, ha programot tud adni számukra, ha az ifjúságérdek-képviseletii szerveként a gyakorlatban is tudja bizonyítani érvei igazát, érvényt tud szerezni elveinek.

Tanács István